Mono, vagy poli? Avagy mivel jársz jól a Nap alatt?

Mielőtt azt gondolnád, hogy emelkedett és filozofikus párkapcsolati okfejtésről lesz szó, jó, ha tudod, hogy a jelenleg forgalmazott napelem típusokat is véletlenül épp e két jelzővel különböztetik meg, azaz létezik az ún. monokristályos és polikristályos napelem, amelyek a bennük rejlő technológiáról kapták a nevüket. Mindkettőnek vannak bizonyos valós (és vélt) előnyei és hátrányai, amely miatt időről-időre megküzdenek egymással a népszerűségért. De tekintsük át, melyek is ezek!

A polikristályos típus legfontosabb előnye ma az olcsósága. Ennek oka a napelem lelke, az ún. cella előállítási költségében rejlik. Ha az ár a döntő szempont, mint például a hazai háztartási napelemes rendszerek zöménél, akkor egyelőre még verhetetlenek (habár ezzel együtt egyre több háztetőn látni monokristályos napelemeket is, aminek nyilván oka van). Az olcsóságnak persze végeredményben ára van. A végfelhasználók többsége nem különösebben fogékony a szofisztikáltabb műszaki jellemzőkre, amelyeknek figyelembevételével egyébként a hosszú távú érdekeinknek jobban megfelelő rendszert is kaphatna.

“De mi a helyzet a monókkal?”
A nagy gyártóknál az elmúlt időszakban egyértelműen a monokristályos napelemek fejlesztése került előtérbe (a legtöbben közűlük már nem is gyártanak polikristályos napelemeket), és habár kissé most még magasabb az áruk, ezek a típusok az üzleti megfontolások alapján tervezett napelemes rendszereknél mára szinte egyeduralkodóvá váltak. Ennek számos oka van, lássuk, melyek ezek!

A monokristályos napelemekkel magasabb hatásfok érhető el, ennek előnye könnyen belátható: minél jobb a hatásfok, a nap energiája annál nagyobb részben tud villamos energiává alakulni.
Fontos további szempont, hogy a cella előállítási technológia a monóknál teszi lehetővé azt a folyamatos fejlesztést, amely adott nagyságú napelem táblákból egyre több energia előállítására irányul. Ez elsőre talán nem tűnik annyira fontosnak, mégis az. Lássuk, miért is: ha az egységnyi területű tetőnkre feltett napelem több energiát szolgáltat majd hosszú időn keresztül, akkor kisebb méretű jó fekvésű tetőfelület esetén is jobb rendszert kaphatunk; emellett az is igaz, hogy kevesebb napelem tábla is elegendő adott energiaszükségletünk kielégítésére, ennek megfelelően csökkennek a járulékos költségek (tartószerkezet, telepítési díj). Nem utolsó szempont az sem, hogy a kevesebb anyagfelhasználás összességében jobb a bolygónak, kevesebb hulladék keletkezésével jár, így mindenki nyer vele. További kedvező tulajdonsága, hogy a napelemekre jellemző időbeni degradáció mértéke kisebb, mint a polikristályos rendszereknél, tehát a jelenleg elvárható 20-30 éves használati idő alatt a panelek teljesítménye kisebb mértékben fog csökkenni polikristályos társaikénál.
Korábban a monokristályos panelek ellen szólt, hogy a szórt fény hasznosításuk kedvezőtlenebb volt a poli modellekénél, azonban elmondható, hogy ez a mai mono típusokra már nem jellemző.
Mindezek mellett jól látható trend, hogy a monokristály gyártási technológia fejlődése miatt egyre olcsóbbá válnak ezek a panelek is, így hamarosan számíthatunk arra, hogy a kedvező tulajdonságai miatt a mono nagyrészt kiszorítja a piacról a polit.