Aki mostanában tervez napelem beruházást, valószínűleg szembesült már a dilemmával: vajon az 50%-os családi otthonfelújítási támogatással ÉS Bruttó elszámolással, vagy inkább önerőből, a jól bevált Szaldóval jár-e jobban?
A kérdés megválaszolásához először is tudni érdemes, mit is jelent a kétféle rendszer, ezért tekintsük át őket röviden.
A Szaldó (vagy más néven nettó) típusú – Európában egyébként példa nélküli – elszámolást arra találták ki, hogy a napelem tulajdonosoknak ingyen legyen lehetőségük az elektromos hálózatot tárolóként használni saját termelő berendezésük számára.
A Szaldó elszámolás lényege tömören az, hogy a hálózati szerződésünk éves fordulónapjai közötti időszakban az általunk elfogyasztott és a megtermelt villamos energia azonos áron kerül elszámolásra, azaz ha annyit termelünk, amennyit elfogyasztunk 365 nap alatt, akkor – egy minimális alapdíjat leszámítva – nem kell fizetnünk a villamos energiáért.
Ez egy rendkívül előnyös szisztéma, hiszen a napelemek nagyobb részben nem pont akkor termelik az energiát, amikor nekünk szükségünk lenne rá, gondoljunk csak a világításra, vagy a villanyfűtésre, amelyeket a téli hónapokban sokkal többet használunk, mint a napsütéses nyarak idején.
A Szaldó típusú elszámolást a szabályozást megálmodók a napenergia, mint karbonlábnyom-csökkentő technológia gyors(abb) elterjesztésére találtak ki még abban az időszakban, amikor a napelemes rendszerek drágábbak és alacsonyabb hatásfokúak voltak, ráadásul kevés is volt belőlük.
Manapság, amikor a rendszerek ára folyamatosan csökken, a teljesítményük egyre nő, és rengeteg ilyen, hálózatot használó kiserőmű kapaszkodik a hálózatra, értelemszerűen kevesebb támogatás is kezd elég lenni a beruházási kedvhez, illetve előbb-utóbb korlátokat kell szabni az új belépőknek, hiszen nagyon jó dolog a napelem, de erőművi és hálózati oldalról rengeteg kihívást is jelent azok számára, akiknek mindennapos feladata fenntartani a villamos energia rendszer kényes egyensúlyi állapotát.
Az egy jó ideje előre látható műszaki nehézségek enyhítésére, és a támogatás költségterhének mérséklésére került bejelentésre: 2023. év végéig lehet már csak szaldós szerződést kötni, viszont aki eddig az időpontig belép, az az engedélyezett rendszere működőképességének végéig benn maradhat a kedvezményezettek körében.
A Szaldó rendszer kivezetése természetesen egy új rendszer bevezetését teszi szükségessé, ez pedig az ún. Bruttó elszámolás keresztnevet kapta.
A Bruttó szisztéma a Szaldóhoz hasonlóan éves időszakra vonatkozik, azonban abban a lényeges pontban tér el attól, hogy az egyenleg elszámolás nem energiában (azaz kilowattórában, kWh), hanem annak forintálisan kifejezett értékében történik. Ez önmagában nem lenne nagy változás, ha a vételezett és a hálózatra táplált villany ára megegyezne, de természetesen ez nem így van (lesz).
A bejelentett tarifális különbség jelen állás szerint nem más lesz, mint a fogyasztással arányos rendszerhasználati díjak összessége, amelyek egyébként jelentős tételt képeznek a közüzemben vételezők villanyszámlájában.
A gyakorlatban, bruttós ügyfélként ez azt fogja jelenteni, hogy amennyiben a napelemes rendszerünk éppen termel, de mi nem fogyasztunk, mert mondjuk nem vagyunk otthon szép napos időben, akkor a hálózatra táplálás jelenlegi villamos energia díjon – pl. 14 Ft-ért – számolódik el, míg ha napnyugta után, a munkából hazatérve vételezünk a hálózatból, akkor ez a szokásos egyetemes – 37 Ft körüli – áron fog szerepelni az éves egyenlegünkben.
Látható tehát, hogy a Bruttó elszámolásban – a szaldó logikáját követve – akkor tudnánk elvben nullás villanyszámlát csinálni, ha…
- csak akkor és annyit fogyasztunk el, amikor és amennyit termel a napelemes rendszerünk, vagy
- arányosan annyival nagyobb rendszert építünk, amennyi az eltérés az átadási és átvételi tarifák között, vagy
- magunk gondoskodunk a megtermelt villamos energia átmeneti tárolásáról.
Talán érezzük, hogy az első két opció nem igazán reális, hiszen vagy jelentősen korlátozni kényszerülünk fogyasztási szokásainkat, vagy lényegesen nagyobb rendszert kell építenünk, ami viszont egy olyan értékű beruházás, amelynek a megtérülése nagyon hosszú, vagyis már-már kétséges lenne.
A harmadik lehetőség – habár hasonlóan az első kettőhöz utópisztikusan hangzik – valójában a közeljövőt villantja már fel, hiszen a forgalomba kerülő inverterek közül néhány (pl. HUAWEI minden terméke, és a Fronius inverterek bizonyos típusai) már akkumulátor fogadására is alkalmasak, és mindeközben a háttérben folyamatosak a fejlesztések, árban pedig egyre elérhetőbbé kezdenek válni a háztartási, nagy teljesítményű akkumulátor pakkok, tehát hamarosan gazdaságilag is értelmezhezővé válnak a háztartási tároló rendszerek.
A Bruttó elszámolás, mint “ösztönző” egyik alapvető nehézsége az, hogy nehezen számítható a pénzügyi megtérülése, hiszen a jövőbeni villamos energia árakat is figyelembe kell(ene) venni a képletben. De ha meg is próbáljuk bizonyos realistának gondolt feltételezésekkel élve megtudni a jövőt, a varázsgömbünk a jelenlegi rendszer árak mellett egy szaldós szerződéshez képest nagyjából dupla időtartamot jelez előre, amilyen feltételekkel vélhetően nullához közelítene a jövőben megkötött bruttós szerződések száma.
A Bruttó elszámolás bevezetésének kiváló támogatója, és egyben mentőöve is az új családtámogatás
Jókor jött tehát az 50%-os állami lakásfelújítási támogatás (csak a Bruttó elszámolás kidolgozásához képest kicsit korán, aminek köszönhetően a hazai napelemes korszak igazán nagy nyertesek azok lesznek, akik 2021. január 1. és június 30. között a csillagok kedvező állásának köszönhetően tudnak hálózati szerződést kötni, mert ők egyszerre lesznek jogosultak vissza nem térítendő támogatásra és szaldóelszámolásra – de ez már egy másik, rövid és némileg talán furcsa fejezete az itthoni napelemes történelemnek), hiszen ennek igénybe vételével statisztikailag nagyjából a szaldós szintre hozható a megtérülés, ám amíg a szaldó elszámolás meglehetősen rugalmas, a bruttóban számos egyéni tényezőre kell odafigyelni, amit ha elfelejtünk megtenni, az nagy csalódást okozhat a későbbiekben.
Az alábbiakban megpróbáltuk összefoglalni, szerintünk milyen alapesetekben érdemes az 50%-os támogatás mellett a Bruttó elszámolással napelemet építeni, és mely esetekben érdemes inkább maradni a Szaldóban.
Kinek lesz jó a Bruttó elszámolás?
- Először is: jogosult a családi otthonfelújítási támogatásra.
- Aki sokat tartózkodik otthon napközben, és így a fogyasztása részben egybeesik a napelemeinek termelésével.
- Fontosnak tartja, hogy kevesebb tőkét kelljen bevonnia a napelemes rendszerébe, és emellett önerőből, vagy nagyon kedvezményes hitellel (pl. CIB Bank vonatkozó termék) tudja finanszírozni a telepítést.
- Aki gázzal fűt, de meleg időjárás esetén gyakran klimatizálja az ingatlanát.
- Aki tervezi, hogy előbb-utóbb akkumulátorral fogja kiegészíteni a rendszerét.
Kinek érdemes továbbra is Szaldóban gondolkodnia?
- Keveset tartózkodik otthon napközben, és emiatt a termelése és a fogyasztása nagyrészt nem esik egy időszakra.
- Villamos fűtéssel rendelkezik, és ezt kívánja napelemmel fedezni (villanykazán, hőszivattyú, infrapanel)
- Nem jogosult családi lakásfelújítási támogatásra.
- Kiszámíthatóbb megtérülést vár el.
A jó hírünk azoknak, akik nem jogosultak támogatásra, vagy éppen hátrányos számukra a bruttó elszámolás, hogy szaldós szerződések egészen 2023. év végéig még köthetők!
Ha tetszett a cikkünk, kérjük, ossza meg ismerőseivel!
Hungarian 
English